Szilvási István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
105.
| 2023.01.31 09:23 | Köves István - szerki -- meo | Mintha érezni valakin
|
| Válasz erre | Az "elántalan állapot"-ot az idegen nyelvi közeg kártevésének fölróva, ezért elnézve, a vers egyébként őszinte számvetéséhez képest nem jelentős hibának ítélve, s valamicske biztatásnak is szánva: befogadom. | 104.
| 2022.11.11 00:34 | Emeraude -- Reflexió
|
| Válasz erre |
Öntörvény, Önvers. Reflexiókkal keveredett alábukás mélységes kútjaidban, ahol soha nem tudjuk, hova visz a következő karcsapás. Mindig az az érzésem a verseidnél, hogy itt csak okoskodnia lehet a megszólalónak, - egyébként csendben olvaslak és hallgatok. De mindig van egy elemi erő, amit csak itt lelek meg, Nálad. A jóízű haza íze, a rokonlélek pőre és kitett őszintesége, amit pimaszság lenne bárminek is nevezni. Szeretem, hogy létezel. Brutálisan őszinte soraidat. Is. | 103.
| 2022.11.10 10:03 | Bak Rita - szerki -- meo | Mintha érezni valakin
|
| Válasz erre | Kedves István!
Alapvetően ott a versben egy erős költemény lehetősége.
Így vagy leplezetlen titok. - egy mondatot írnék le.
Vagy: Ilyen vagy. Leplezetlen titok.
Mint törékeny bekülés.
A lakmusz indikátoros sort én is kihagynám. Elántalan állapotban-t szintén.
Még sokat dolgoznék a versen. | 102. 101. 100.
| 2022.11.04 13:57 | Fűri Mária - szerki -- meo | Mintha érezni valakin
|
| Válasz erre | Kedves István!
A lakmuszos sort képhalmozásnak éreztem, de most úgy látom, éppen jókor töri meg a gondolatmenetet. A vers tetszik; átélhető nekem.
A cím kétszer szerepel, törölném a másodikat, ha rábólint. | 99. 98. 97. 96.
| 2021.12.05 14:43 | Szilvási istván -- distance
|
| Válasz erre | Köszönöm Mária,
elég sokat vacakoltam a zárlattal (is), és kicsit rám ijesztett István, hogy
talán nem előkészítetten, semmitmondáshoz használom a neveket.
Úgy gondoltam a két név egy személy indokolt a távolsági buszozók önnyúzásához. | 95.
| 2021.12.04 22:49 | Fűri Mária - szerki -- meo | On a long distance bus
|
| Válasz erre | A költő magyarázata engem nem vitt közelebb a vershez. Úgyhogy csak a verset néztem, amit marasztalok. Nekem az ’átöltözik Krisztus’, a saját misztériumom, ami a mindennapi, többiekkel közös sorsból kiemel. Ezzel az átöltöztetett Krisztussal nyeri el az élet az értelmét, és senki sem spórolhatja meg. (Az olvasott párbeszéd rákényszerített a saját olvasatomra, úgyhogy mégiscsak: kösz.) | 94.
| 2021.12.01 15:00 | Szilvási István -- On a long distance bus
|
| Válasz erre | Kedves Köves István,
itt ugye az emberi minőségről van szó (mint minden versemben). Ha tetszik önmagunk felülvizsgálata. Itt mind vetkőzni vágyunk. Írnom, magyarázom kell (?), hogy a vetkőzés, és az öltözés-átöltözés képletes. Jézust - Krisztusnak öltöztette fel az egyház, a keresztény világ. És hány öltözete van országonként, vallási közösségenként, ó bizony egyénenként. És ez a hosszú távlatú busz a szülőföldtől sok országon keresztül, a rajta utazó egy és egy a gyerekkor ártatlanságától az én-zúzásig sok -féle Krisztust láthat. Vetkőznénk ha tudnánk a ránk merevedetteket, amint csupasz Jézusra, a vitathatatlan jóra aggatott Krisztust. És vegyük ide a perszonalis Krisztust, ő ugyanis a Krisztus képünk, mi magunk. Az erőszakosságunkkal, előítéletünkkel, a kioktató, intoleráns ránk ruházódó Énünk. Szépnek tetszelgéssel, köpönyegforgatással, át és átöltözésekkel. A perszonális Jézus az ideánk, a vitathatatlan, feltétel nélküli jó.
Jaj, sokat beszélek. Ezek vannak ebben a képben, az átöltöző Krisztusban. Hogyisne látszódna a hosszú utú busz utasainak, abban az Én-zúzó vízióban.
És mert hosszú út, országokon át, ezért nemzetközi a cím, Long distance bus. Ennek még plusz hozzáadó jelentése is van, de elég. Köszönöm, hogy beszélgettünk. | 93.
| 2021.12.01 03:08 | Köves István - szerki -- meo | On a long distance bus
|
| Válasz erre | Nem tudom, lehet-e jobb zárlat. Nyitott olvasója voltam a versnek. Úgy éreztem, érdemes figyelmemre. Aztán elbizonytalanodtam, mintha elvesztettem volna a kapcsolatot, kiestem a vonatból. Próbálom látni azt az "átöltözést" - egyelőre nem megy. Segítene? | 92.
| 2021.09.18 08:04 | Szilvási István -- Moi aussi
|
| Válasz erre | Ó de gyönyörű. Megfoghatatlant tartani. Verset kíván. Megírod.
Ezt valamibe én is. | 91. 90. 89. 88. 87.
| 2021.04.13 09:12 | Fűri Mária - szerki -- meo | Ha te még ígéret volnál
|
| Válasz erre | A két trágár kifejezést én is öncélúnak láttam először, most úgy gondolom, a magvas, monoton gondolatmenetet megtörő funkciója van. Egy ilyen versnek amúgy 20 évvel ezelőtt volt igazán hatása; úgy érzem ma a "kor lelke" más. De az észrevételem fenntartva, egyértelmű marad nálam is. | 86.
| 2021.04.12 08:44 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Ha te még ígéret volnál
|
| Válasz erre | Egyetlen "bajom" van, a "hogy a faszba" kifejezést mindkét helyen ide nem illőnek érzem, még akkor is, ha ezzel erős indulatot akarsz kifejezni. Tóth Jánosnak üzenném, így is ki lehet fejezni ellenérzéseket. Nem kell kompromisszum, de a "fasz" nélkül erősebbnek tartanám, komolyabbnak, ütősebbnek, talán hihetőbbnek. Mindenesetre nem botránkozna meg rajta az, aki most megbotránkozik majd, ha azt mondom, nálam marad így is. | 85. 84. 83.
| 2020.12.31 09:44 | Szilvási István -- Kamukereszt
|
| Válasz erre | Halijó!
Ó, régi ösmerős, be jó hallani hangod. Itthon ragadtam e vírus-zivatarban. BÚÉK bármerre vagy, lézengsz, jársz, kelsz, szöksz. | 82.
| 2020.12.30 04:33 | Emeraude -- Kamukereszt
|
| Válasz erre | Mindig csodálkozom, hogy nem lehet Téged érteni. Jól estek a sorok. Mindig mélyre ásol távoli,érdekes emlékeket összeláncolni, amit aztán valahogyan mindig tudok kötni saját gyerekkori történeteimhez. A sorok is vers külön,de nekem sokkal inkább az összeálló érzetek állnak össze még maradandóbb verssé bennem. Köszönöm, hogy újra vagy. | 81. 0 25 50 75 100 |
|
